Irodalom - Az antik dráma jellegzetességei

Az antik dráma jellegzetességei: Antigoné

A görög dráma fénykorát az i.e. 5. században élte. A görög dráma kiindulópontjának tekinthető a Dionüszosz tiszteletére íródott kardalok. Az előadások során a karvezető kivált a karból és párbeszédet folytatott velük, vagy éppenséggel a kar két fele között zajlott le a párbeszéd. Theszpisz drámaíró volt az első, aki színészt állított a színpadra. A színész mondta a bevezetőt, majd a végén a tanulságot, zárszót, esetleg az előadás közben egy-egy magyarázatot. Aiszkhülosz már két szereplőt állított színpadra, közöttük zajlott a párbeszéd, de a karnak továbbra is nagy szerepe volt. Szophoklésznél már három színész szerepelt, díszletet is festett, festett háttér volt. A kar szerepe Szophoklésznél is megmaradt. Euripidész egyéb újításokat is használt, kitalált egy emelő szerkezetet, amivel az istenek jöttek színre. A görög drámákat olyan színházban mutatták be, melynek hatalmas, több ezer nézőt befogadó, hegybe vájt félkör alakú nézőtere volt. Mivel a hegyoldalba volt vájva, így jó akusztikájúak voltak a színházak. A nézők ünnepnapokon reggeltől estig itt ültek, ettek ittak, beszélgettek. Véleményüket, esetleg nemtetszésüket hangosan kinyilvánították. A férfiaknak kötelező volt a részvétel, a nők nem mehettek. A szegények a jegyeket bizonyos esetben ingyen olcsóbban megkaphatták. A színpad, a szkéné, hosszú és keskeny volt. Nem kellett szélesebb, hiszen egyszerre kevés, maximum 3, szereplő lehetett a színpadon, akik között párbeszéd folyt, ezt dikciónak nevezzük. A dikció az, amikor dialógusokból és monológokból derülnek ki az események. Az épület a színpad mögött teljesen lezárt volt. Tetején található a felső színpad, és feltehetően öltözők is voltak. A színpad előtt volt az ovális, vagy nyolcszögletű tér, ez volt a tánctér, a kar, az orkhesztra, helye. Az antik görög színjátszásra jellemző, hogy csak(!!!) férfi színészek voltak, a női szerepeket is férfiak játszották. Álarcot, díszes ruhát és magasított talpú sarut viseltek. Nem volt se függöny, se világítás, se hangosítás.

A dráma színpadra szánt alkotás, melynek két alapműfaját különböztetjük meg: a tragédiát és a komédiát. A komédiában kisszerű konfliktusok és alakok kerülnek a középpontba. A végkifejlete általában pozitív. A tragédia a régebbi műfaj a görögöknél. Középpontjában egy konfliktus áll, mely lehet két szereplő között, ekkor külső konfliktusról beszélünk, és lehet a lélekben, akkor pedig belső konfliktusról van szó. A tragédia egyik hőse jó, erkölcsös, pozitív megítélésű. Ő fog elbukni a tragédia végén. Pusztulása katarzist, megtisztulást vált ki a nézőkből. A dráma két részből áll, a dikcióból, ezek a párbeszédek, monológok, valamint az akcióból, amely pedig a cselekedeteket, mimikát, gesztusokat, testmozdulatokat jelenti. A görög dráma sajátosságai közé tartozik a hármas egység. Ez azt jelenti, hogy egy mű cselekménye egy szálon fut, egy helyszínen (többi helyszínről csak hírt hoznak), egy nap alatt játszódik. Jellemző továbbá, hogy a karnak nagy szerepe volt. A mai drámákban már nincs. A kar betöltötte a hírnök szerepét. Általános bölcsességeket mond, a színeket elválasztotta egymástól, összekötötte egymással, vagy megjeleníthet egy csoportot (pl.: vének tanácsa, rabszolganők csoportja). A mai dráma felvonásokra, színekre tagolódik.

Ezzel szemben a görög dráma:
1.    A szereplő(k) első megszólalása = PROLOGOSZ
2.    A kar bevonuló éneke = PARODOSZ
3.    A szereplők beszélgetnek egymással, monológok = EPEISZODION
4.    Állódal (kardalok) = SZTASZIMON
5.    Panaszdal vagy a szereplő és a karvezető beszélgetnek egymással = KOMMOSZ
6.    Szereplő utolsó megszólalása = EXODUS
7.    A kar kivonuló éneke = EXODIKON
Az antik görög dráma jellegzetességeit a Szophoklész által írt Antigoné című művön szeretném bemutatni. A dráma a thébai mondakörbe tartozik, ugyanúgy, mint az Oidipusz király vagy az Oidipusz Kolonoszban.

A mű műfaja tragédia. A hármas egység megjelenése jellemzi: egy helyszínt mutat be (palota előtti hely) egy nap alatt történik cselekménye, s a téma egyenes vonalú. Szeretném ismertetni a fő konfliktusokat. A legnagyobb összeütközés Kreón és Antigoné között van. Tulajdonképpen két törvény áll egymással szemben. Kreón nem hajlandó saját írott törvényeiből engedni. Szerinte a hazaáruló Polüneikészt tilos eltemetni. Antigoné ezzel szemben az isteni, nem írott törvényekre és a testvéri szeretetre hivatkozik. Kreónt zavarja, hogy Antigoné olyan bátran áll előtte, illetve az is, hogy egy nő szegül szembe vele. Kreón makacs, hajthatatlan, példát akar statuálni, így a kirótt halálbüntetést nem vonja vissza. Antigoné bátran vállalja az ítéletet, hiszen igaznak érzi azt. Mellékkonfliktusok is megjelennek a műben. Ilyen például Kreón és Haimón konfliktusa. Még jobban elmélyíti a viszályt, hogy egy fiúnak feltétlenül hűségesnek kellene lennie apjához. Ám Haimón nem volt az, hiszen bírálta apja ítéletét. Azt kérte Kreóntól, hogy engedje szabadon Antigonét, aki a menyasszonya volt. Azonban nem érzelmi alapokra helyezi az indoklást, hanem azt mondja, hogy a nép és az istenek is Antigoné mellett állnak. Kreón nem hallgat fiára, bosszantja, hogy ő is bele akar szólni az ő ügyeibe. Erre Haimón azt mondja: „Mást is megöl halála, hogyha meghal ő.” Kreón ezt félreérti, magára veszi. Úgy értelmezte, hogy Haimón ellene fordul és megöli. Ám Haimón öngyilkosságra gondolt. Antigoné és Iszméné között is található egy kisebb konfliktus. Antigoné bátor, nem hátrál meg. Ezzel szemben Iszméné gyáva, törvénytisztelő, de megérti Antigonét. Betartja Kreón parancsait, azokkal nem szegülne szembe. De Antigonéval meg vállalná együtt a büntetést később. A legfeszültebb jelenet Kreón és Teiresziász, jós közötti konfliktuskor van. Teiresziasz, a vak jós, aki ennek ellenére mégis tisztábban lát, mint Kreón, felkeresi Kreónt, hogy változtassa meg ítéletét. Kreón azt hiszi, hogy lefizették a jóst, megvádolja őt. A jós azt mondja, hogy ha Antigoné meghal nagy sírás lesz mindenütt. Kreón azonban ezen elgondolkodik. Úgy dönt, hogy elmegy és kihozza Antigonét, de már késő. Látja, hogy Antigoné már felakasztotta magát és Haimón, aki éppen sír a lábánál, ahogy meglátja apját rátör egy tőrrel, ám aztán magába fordítja a tőrt. Erre Kreón hazamegy: felesége Eurüdiké már megtudta a rossz híreket, így öngyilkos lett. Kreón összeroppan. Ő nem hal meg, számára nagyobb büntetés, hogy meghal az egész családja miatta. Nagyobb büntetés, hogy ezzel a tudattal kell leélnie az egész életét.

Ezt olvastad már?

Földrajz - A szél keletkezése

Az ablakon kitekintve sokan szeles időjárást láthattok. Most megtudhatjátok, hogy a Földrajz tétel szerint ez hogyan keletkezik. tovább »

Nyelvtan - A kommunikáció tényezői és funkció

Tételtárunk következő eleme a nyelvtan érettségihez ad segédletet. tovább »

Cikkek a témából

• József Attila költői motívumai az éjszaka versekben
• Le rouge et le noir
• Nyelvtan - A magyar nyelvrokonság főbb bizonyítékai
• Fizika - A fajhő
• Informatika - Háttértárak
• Biológia - A talaj
• Történelem - A középkori város élete
• Irodalom - Ady Endre szerelmi költészete
• Remek módszer!
• A kétarcú uralkodó