Nyelvtan - A kommunikáció tényezői és funkció
Tételtárunk következő eleme a nyelvtan érettségihez ad segédletet.
A kommunikáció latin eredetű szó. Tájékoztatást, információk cseréjét és közlését jelenti valamilyen erre szolgáló eszköz, jelrendszer segítségével.
A kommunikációs folyamat tényezői a résztvevők, azaz a feladó és a címzett. A feladó az, aki különböző jelek (nyelvi és nem nyelvi) segítségével üzenetet küld a címzettnek. A címzett ezt az üzenetet felfogja, megérti, és ha mód van rá válaszol is. A feladó és címzett szerepe tehát többször is cserélődhet a kommunikáció során.
Az üzenetet kifejező összefüggő jeleket kódnak nevezünk. A kommunikációs folyamat során nyelvi és nem nyelvi kódokat használunk. A kommunikáció csak akkor lesz hatékony, ha a felek a felhasznált kódot egyformán ismerik, azaz közös nyelvet beszélnek. A közös nyelv nem mindig a közös anyanyelvűséget jelenti. Hiszen előfordulhat az is, hogy mindketten közös nyelvet beszélnek, de mégsem értik egymást az eltérő szóhasználat miatt például.
A megfogalmazott üzenet a csatornán jut el a feladótól a címzettig. A csatorna lehet hallható (telefonbeszélgetés), látható levél), érezhető (tapintás) vagy egyszerre többféle is (beszélgetés).
A hatékony kommunikációnak fontos feltétele a közös valóság és a közös előismeret. A közös valóság azt a részt jelenti, amelyet mindkét félnek ismernie kell ahhoz, hogy létrejöhessen a kommunikáció. Ha ez hiányzik a megfelelő információk átadásával pótolni lehet ezt a hiányosságot. A közös előismeret szükségessége pedig azt jelenti, hogy a sikeres kommunikációhoz bizonyos tudással is rendelkezniük kell arról, amiről beszélgetnek. Például egy új számítógépes program előzményeiről csak azok tudnak hatékonyan beszélgetni, akik ismerik azt.
A közös előzmények nagyban megkönnyítik a felek közti kommunikációt. Hiszen csupa olyan dolgokról beszélnek, melyeket közösen éltek át. Ilyenkor mondhatjuk azt, hogy a felek már „félszavakból” is értik egymást.
A szöveg mindig egy beszédhelyzetben hangzik el. Így a kommunikációnak mindig ott és akkor, az adott helyzetben van jelentése. A beszédhelyzet nagymértékben befolyásolja a kommunikációt. (Nem mindegy, hogy egy baráti összejövetelen esetleg egy bírósági tárgyaláson jön létre a kommunikáció!) Meghatározhatja a szókincset, a beszédstílust vagy a viselkedést. A beszédhelyzetben továbbá fontos a partnerek közötti kapcsolat is.
Azokat a tényezőket, melyek a kommunikációs folyamatot megzavarják, zajnak nevezünk.
A kommunikációnak a beszédhelyzettől, az üzenettől függően más és más célja lehet. Gyakori, hogy a feladó tájékoztatni, informálni akarja a címzettet valamiről. Ilyenkor a kommunikációtájékoztató szerepe az elsődleges. Ekkor a feladó főleg kijelentő mondatokat használ. A kommunikáció kifejező szerepe akkor érvényesül, ha a feladó érzelmeit, hangulatát, érzéseit kívánja közölni. Ilyenkor gyakran felkiáltó, óhajtó mondatokat használ. Ha a feladó cselekvésre szeretné késztetni a címzettet és ennek érdekében sok felszólító mondatot használ, a kommunikáció felhívó szerepe érvényesül. Minden kommunikációt valahogyan meg kell nyitni. Ilyenkor a kapcsolatteremtő szerep nyilvánul meg. Ezt követően a kommunikáció kapcsolatfenntartó szerepe érvényesül. Végül, minden beszélgetést illik lezárni, ilyenkor a kapcsolatzáró szerep kerül előtérbe. Gyakran az üzenetnek a közlés mellett a gyönyörködtetés is a célja. Tehát a kommunikációnak esztétikai szerepe is lehet. A kommunikációértelmező, azaz metanyelvi funkciójáról akkor beszélünk például, amikor nem értjük egy szó jelentését, s azt a nyelv segítségével értelmezzük. A kommunikáció funkcióit nem lehet szétválasztani, általában együtt vannak jelen, együtt hatnak.
A kommunikáció tehát létfontosságú az emberek közötti kapcsolatteremtésben. A mindennapi életünk része, ezért fontos, hogy minél többet tudjunk róla.